Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

FELHÍVÁS!!!

Sziasztok olvasóim!=)

Először is: Nagyon köszönöm, hogy olvassátok és kommenteltek!Ez sokat jelent számomra.=)

Másodszor:

Kitaláltam, hogy nyitok egy szavazást.A három cím közül szavazzatok valamelykre.A szavazatokat kommentben lehet leadni, a végén össze számolom melyik számra mennyi jött.Figyelem!Csak a cím számát írd!

A lehetőségek:

1.:Bronson Hotel

2.:Tükörkép

3.:Vadnyugati Vihar

A szavazás 2010.08.15.-éig tart.(Vasárnap)Délután 15:00-kor záródik le.

A három cím sztorihoz kapcsolódik.A címekre való szavazásnál dől el hogy milyen sztorit írok.

Előre is köszönöm!

U.I.: Bárki szavazhat!!!

Puszi, GoOofy

4.Fejezet: Perodont Királysága

Végül csak elváltunk...Rájöttem, hogy alig ismerem, de máris...Szeretem...

-Öhm...Lehet, hogy inkább ezzel kéne...Foglalkoznunk...-Emeltem fel kicsit a könyvet.

-Igazad van...-Köszörülte meg a torkát mosolyogva.-Bocs...

-Ugyan...Az én hibám volt...-Hajoltam ismét a könyv fölé...

-És...Mit is keresel?-Kérdezte mosolyogva.

-Öhm...Fogalmam sincs...-Sóhajtottam.-Adhatnál egy kis...Segítséget.-Fordultam felé.

-Oké...Tudod mit?!Ne a könyvet bújd...El akarsz menni oda?-Állt fel.-Perodont Királyságába.

-El tudsz vinni?-Kérdeztem hüledezve.

-El.-Bólintott majd a kezét nyújtotta.-Gyere...

Elfogadtam a kinyújtott kezet és észre vettem, hogy még meg sem néztem Derek.-et...Hogy hogy is néz ki ma?!Egy fekete ing volt rajta.De nem volt végig begombolva.Egy farmer és a szokásos torna cipő.Eszméletlenül helyes volt...És jól nézett ki!

Mire feleszméltem ismét a könyvtárban voltunk, a lefelé vezető lépcsőt rejtő ajtó előtt.

-Ahj...Megnt le kell mennünk?!-Sóhajtottam.

-Nyugi.-Fogta meg a kezemet, majd elindult lefelé a lámpással együtt.

Leértünk a kicsi szobába én meg megfogtam a lámpást míg Derek a csupasz, szürke fal elé lépett, levette a nyakából az érdekes, valamilyen karom, vagy valamilyen ragadozó állat fogából készült medálú nyakláncot.És a medál hegyével rajzolt egy ajtó méretű négyzet alakot, ami fénylett egy kicsit majd kinyílt...Nekem meg leesett az állam.

-Gyere.-Fogta meg a kezemet majd behúzott a fényes ajtó szerű lyukon...

Csukott szemmel vártam mi lesz.Meghalok, vagy sem...

-Hé...Kinyithatod.-Hallottam meg Derek kedves hangját magam mellől.

Kinyitottam a szemem és egy zöld, fákkal körül ölelt réten találtam magam.Az ég kék volt és felhőtlen.Mindenütt zöld fák nyúltak az égbe, s dús smaragd zöld fű nőtt...De aztán az idill véget ért mikor három hatalmas farkas jelent meg előttünk, s fejüket hajtották.

-Derek Úrfi...-Szólelt meg a középső, fekete lény.

-Áh Alex...-Mosolygott Derek.-Hadd mutassam be neked Nicky-t...A...Szikrámat.

-Kisasszony.-Biccentett a farkas.Biccentett?!Egy farkas?!Na jó...Én begolyóztam...

-Öhm...Hello...-Motyogtam, majd Derek-re pillantottam.

-Hamarosan megyünk...Csak...Még be szeretném neki mutatni Silver-t és...Az övét is...-Fordult a farkas, bocsánat...Alex felé Derek.

-Rendben.-Bólintott.-A kastélyban várjuk.-Ezzel Alex és a másik két, szürke mega-giga farkas berohant az erdőbe.

-Na jó...Én megőrültem.-Ráztam a fejemet.

-Nem, dehogy.-Nevetett.-Mondd csak...Hogy állsz a sárkányokkal?-Kérdezte.

-Hogy kéne állnom?-Sóhajtottam.

-Csak gondoltam...Bemutatom neked Silver-t, az én sárkányomat és ha akarod, akkor a tiédet is...-Mondta elgondolkozva.

-Hát...Oké...-Sóhajtottam.-Ne kímélj...De...Ha a nyakadba ugrok a félelemtől...Akkor bocsi...

-Hm...Akkor megkérem, hogy ijesszen meg.-Vigyorgott.-Na csak vicceltem...

-Na akkor hívd azt a fenevadat...-Sóhajtottam.

-Oké.-Mondta.Majd becsukta a szemét és valamire nagyon koncentrált...

Aztán egy földöntúli, üvöltő hangot hallottam.Derek elmosolyodott és megfogta a kezemet.A lélegzet vételem és a szívverésem is felgyorsult...Aztán csak egy hatalmas barna sárkány szerű, szárnyas, pikkelyes lény szállt le elénk.Azt hittem termete miatt, ami nem kicsi, hatalmas zajjal fog leszállni, de nem...Puhán érkezett...

-Nos...Nicky, Ő itt Silver.A sárkányom.Silver...Ő itt Nicky.A Szikrám.-Húzott a sárkány felé aki a következő pillanatban olyat tett, amitől én majd' hátast dobtam: Megszólalt!

-Üdv...Silver vagyok.-Horkantott kedvesen.

-Öhm...Izé...Szi-szia...-Hebegtem.-Nicole Parker...Nicky...

-Örülök, hogy végre megtaláltad a Szikrádat, Derek!-Fordult lovasa felé Silver.

-Bocsi...De mi az a "Szikra"?-Kérdeztem.

-Ja...Még nem mondtam...-Sóhajtott Derek.-A Szikra...Olyan itt, mint az örök szerelem, ami első látásra történik.A lovasok így választanak párt...És...Úgy tűnik...Nekem Te vagy a Szikrám.-Hajtotta le a fejét.

-Szikra...-Ízlelgettem a szót...-És mégis...Mikor akartad elmondani?

-Hát...Ne-nem mertem...-Motyogta ártatlanul.

Ere én nem válaszoltam csak mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, majd előrébb léptem Silver-hez és hozzá értem lehajtott nyakához...

-Ez...Igen volt?-Fordult felém Derek.

-Hm...Talán...Egyezzünk ki egy erős talán-ban.-Mosolyogtam.

-Hát...Az is több mint a semmi.-Vont vállat mosolyogva.

-És...Most mit akartok csinálni?-Kérdezte Silver.

-Gyere, Nicky...Elviszlek a Te sárkányodhoz...-Fogta meg a kezemet.

Silver lehajtotta a szárnyát.Így felmásztunk a hátára.Derek mögém ült és átkarolta a derekamat, én meg abba a nyereg szerű cuccból kinövő kapaszkodóba kapaszkodtam.

Silver felszállt és mi meg elindultunk...

3.Fejezet: Arven

Miután haza értem..."Boldogan" fedeztem fel, hogy Mercedes, apu szöszke bigéje még mindig...Vagy már megint itt van.Hurrá...

-Szia Maggie, szia apu...-Köszöntem a húgomnak és apunak.Mercedes-t direkt kihagytam...Most mit jópofizzak itt vele?!Tudja hogy utálom és kész...Ez van...

-Nicky!!!-Ugrott a nyakamba a nyolc éves húgom.

-Szia...-Öleltem meg.Nagyon jó kapcsolat volt közöttünk.Főleg miután anyu meghalt már majdnem négy éve...

-Befonod ma is a hajamat?-Kérdezte reménykedve.

-Be...Sőt ha most feljössz hozzám tíz perc múlva, neki is láthatunk.-Mondtam.-Csak még kajálok...Oké?

-Oké.-Vágta rá, majd vissza ment a nappaliba a tévé elé.Én meg kivettem a hűtőből egy kész kaját és bevágtam a mikróba.Pizza...Sonkás sajtos.Jó lesz ez!

Miután kész lett rátettem egy nagy tányérra és felmentem a szobámba.

Nekiláttam a kajának és néhány perc múlva hugi már kopogott is.

-Gyere be...-Szóltam ki, mire jókedvűen beszögdécselt, a fésűvel és a hajgumikkal.

-Na...Töröltem meg a kezemet.-Lássunk neki!-Ültem le az ágyra.Maggie meg elém.

Két oldalt fontam be neki, mert úgy kérte...Közben csacsogott valamiről, de nem nagyon figyeltem oda rá.Csak Derek járt a fejemben...

-Kész...-Mondtam.

-Köszi.-Mosolygott rám majd megnézte a tükörben magát és kiment...

A napok csak teltek...Eltelt két hét.Én meg egyre kíváncsibb lettem erre a históriára, de Derek-et azóta nem láttam a suliban, mióta csak úgy elrohantam tőle...

DEREK SZEMSZÖGE:

Amióta csak úgy itthagyott, nem voltam suliban.Új terv kellett.Nem voltam képes megölni, pedig lett volna rá alkalmam.De nem voltam rá képes.Mert, most már biztosan tudom...Ő a Szikrám.

Hiába mondta az én...Apám...Még ha utálom is Őt...Mármint az apámat...

De szót kellett volna fogadnom.De...Nem tudom bántani Nicky-t...Szeretem...Meg van!Elviszem az én világomba és aztán lassacskán beadagolom neki...

Eltelt két hét...És egyre jobban hiányzott...

Épp a szobámban ültem és bámultam kifele a kapura meg az útra, amikor egy szürke BMW hajtott a kapuhoz, ami kinyílt, a kocsi meg elindult a ház felé...

NICKY SZEMSZÖGE:

Aztán, mikor már megelégeltem a várakozást és a kíváncsiság már kifúrta az oldalamat, suli után beültem a kocsimba és elindultam Derek háza felé...

Néhány perc után elértem a hatalmas kapuig ami csak úgy kinyílt...Én meg behajtottam a házhoz vezető kavicsos úton...

Mikor oda értem kissé szorongva kiszálltam és elindultam a bejárat felé...Csengettem, aztán az ajtó kitárult és a komornyik jelent meg.

-Áh kisasszony!-Mosolygott.-Fáradjon beljebb!

-Köszönöm...-Mentem be.-Öhm...Derek itthon van?

-Igen, itthon vagyok.-Szólalt meg a lépcső tetejéről, mögüllem egy hang.

Megfordultam és Ő állt ott, Derek...

-Szia...-Motyogtam.

-Hello...-Köszönt vissza, majd elindult lefelé a lépcsőn.

-Joseph...Elmehetsz...-Intett a komornyiknak.

-Engedelmükkel...-Hajtott fejet majd elment...

-Szóval...Öhm...Sajnálom a múltkorit.-Hajtottam le a fejemet.-Nem kellett volna olyan hevesen reagálom...Bocsáss meg, ha megbántottalak.

-Ne mentegetőzz...-Mosolyodott el.-Semmi baj.-Legyintett.-Gyere...Megmutatom a...Szobámat.-Fogta meg a kezemet, majd felmentünk a lépcsőn és a bal szárny felé vettük az irányt.Megálltunk egy ajtó előtt.Derek kitárta és utat engedve maga előtt bementem.

-Ez szoba?!-Néztem körbe.-Inkább lakosztály...

-Hát...-Vont vállat.

-Derek...-Fordultam felé, immár komolyabban.

-Tudom mit akarsz.-Mosolygott.-A könyvet már felhoztam.-Bökött egy fehér íróasztal felé, amihez oda léptem és elvettem a könyvet.Leültünk a nappali kanapéjára, az ölembe vettem.Kinyitottam és lapozgatni kezdtem.

-Mondd csak...Kié volt ez a könyv?-Kérdeztem fel sem pillantva.

-A te ősödé.Arven-é...Az övé volt ez a gyűrű is.-Fogta meg a kezemet s a gyűrűre nézett.

-Arven...-Mosolyodtam el.-Szép neve volt...

-És Ő is gyönyörű volt.-Bólintott.-Itt egy kép róla...-Lapozott hármat.

-Tényleg szép volt...-Mosolyodtam el.

-Úgy tűnik...-Nyelt nagyot.-A szépsége is öröklődik...

És csak néztünk egymás szemébe...Csodás pillanat volt...

Aztán közeledni kezdett és végül...Eljött az amire vártam.

Ajkaink találkoztak és lágy csókban egyesültek...

2.Fejezet: Családi Titkok

"A gyűrűm..."

A gyűrűm vörös köve ragyokott.Sőt...Ez nem is kifejezés, szinte lángolt.A dühömtől lenne mindez?!

-Hé...Minden oké, Nicky?!-Kérdezte Carol aggódó pillantást vetve elsápadt arcomra.

-Most mennem kell!-Pattantam fel, mint akit megcsíptek...Fogtam a válltáskámat és kisiettem az ebédlőből.Mit sem törődve az utánam siető léptek tulajdonosával...

-Hé, Nicky!Várj már!-Szólt utánam Derek.

-Derek...Kérlek...Nem akarlak...-Álltam meg, de jobbnak láttam nem befejezni a mondatot, így tovább indultam a parkoló felé...

-Ne...Én...Én tudok mindent!-Mondta halkan.Na erre én meg megtorpantam.

-Mi?...Mi-mindent?!-Fordultam vissza lassan.

-Igen...-Bólintott.-Mindent a gyűrűdről és...Rólad...

-Ki vagy Te?-Hajtottam le a fejemet.

-Ezt...Ne itt.-Mondta majd karon ragadott és elindult az erdő felé.

És én csak mentem utána egyre mélyebre és mélyebre...Mígnem negyed óra múlva elértünk egy nagy házhoz.Egy hatalmas kúria volt, kissé...Mégis úgy tűnt, hogy laknak benne.A kertje gondozott volt.Az ajtóhoz mentünk, mire az kinyílt és egy idősebb férfi hajolt meg előttünk.

-Derek Úrfi!Örülök, hogy látom!Kisasszony!-Mondta kedvesen.

-Gyere.-Intett fejével Derek, mire én bementem vele.

-Te itt laksz?-Fordultam körbe elképedve.Tornacipőm meg csak úgy csikorgott a márvány padlón.

-Igen...De gyere!Meg kell beszélnünk...Ezt-azt...-Sóhajtott.

-Bocs.-Motyogtam majd utána mentem fel az emeletre, a márványlépcsőn keresztül.

Bementünk egy hatalmas könyvtár szerű szobába, s meg sem álltunk egy ajtóig.Aztán Derek kinyitotta a régi fa ajtót, amin csak úgy csikorogtak a kovácsolt vas zsanírok.Aztán egy hosszú lépcsősor nyúlt el előttünk, le a sötétségbe.

-Na és ugye nem gondolod, hogy én lemegyek ide veled.-Hőköltem hátrébb.-Mi van ha te egy totál perverz alak vagy aki így csábítja el a lányokat, hogy aztán egy pincei szobába zárja őket és aztán meg...-Kezdtem el mondani a magamét, de ő mosolyogva leintett.

-Túl sok krimit nézel, Nicky...Én csak...Mutatni szeretnék egy helyet...Neked.-Mondta.

-De...Én...Félek a sötétben...-Hebegtem.-Nem merek lemenni...

-Jaj ne félj...-Nyújtotta a kezét.Amit én aztán bizonytalanul megfogtam.Ő fogott egy régies lámpást és elindultunk lefelé a lépcsőn...

-Ha ezt túlélem...Tuti kinyírlak...-Suttogtam bele a sötétségbe mire egy halk kuncogás volt a válasz.-Látom tökre komolyan veszel...-Forgattam meg a szememet.

-Nyugi...Ha elviszlek oda, ahova most megyünk, már nem így fogsz állni a dolgokhoz.-Mosolygott, s a lámpás fényében egy kisebb szobát véltem felfedezni dobozokkal, régi könyvekkel, ládákkal és ilyen dolgokkal.

-Megfognád?-Nyújtotta a lámpást, mire én bólintottam és elvettem tőle.Ő az egyik hatalmas könyvespolchoz ment és kivett egy régi, bőr kötéses könyvet.

Leült az egyik dobozra és fejével intett, hogy én is mennyek oda.Leültem mellé Ő meg elvette a lámpást és egy mellette lévő dobozra tette, majd kinyitotta a könyvet a közepénél...

És én azt hittem, hogy leesek...Az én gyűrűm virított a képen...

-Ez meg...-Érintettem meg a képet.-Ez hogy lehet?!

-Ez a te gyűrűd...A...Sárkány Gyűrű.-Mondta.-A te családod női ága vitte tovább egészen...Idáig.-Pillantott rám.-Te is majd odaadod a lányodnak, Ő meg majd az övének...De...Te vagy a tízezredik hold szülötte ha minden igaz...Mikor van a szülinapod?-Kérdezte.

-Január egy.-Feleltem halkan.

-Te vagy az, aki le tudja győzni Daronoss-t...A sötétség urát.Aki Perodont Királyságában él...Hordent Hegyének lábánál van a kastélya...És...-Kezdett bele a kissé sem hülye meséjébe.

-Na ácsi-ácsi!-Intettem le.-Mi van velem, a gyűrűmmel meg ezzel a Daronoss-szal?!-Vontam fel a szemöldökömet.-És milyen Perodont Királyság meg milyen Hordent-Hegy lábánál van milyen kastély?!

-Heh...Jó sokat megjegyeztél.Ügyes vagy.-Mosolygott fejét rázva.-Szóval...Lehet hogy hülyének nézel, de...Te vagy az a lány, aki le tudja győzni egy másik világ...Sanyargatóját.-Nyelt nagyot.

-Öcsém...Te túl sok Star Struck-et nézel...-Álltam fel.-Én egy átlagos amerikai csaj vagyok akinek meghalt az anyja és ráhagyta a gyűrűjét.Ami nem Sárkány Gyűrű!Csak egy sima gyűrű...

-Aha...És ezért ragyogott amikor dühös voltál.Mondd csak...Csinált már ilyet?!-Kérdezte hátra dőlve.

-Derek...Én...Nem is ismerlek Téged...Miért mondanám el a titkaimat?!-Tártam szét a karjaimat.-Na jó...Én megyek...

-Mondtam...Én mindent tudok Rólad.-Sóhajtott.-Ti emberek...Olyan hiszékenyek és ostobák vagytok...Nem hisztek abban amit nem láttok.De hisztek Istenben...Mégis...Láttátok már egyáltalán?!Nem.Humbug...-Állt fel Ő is.

-Most úgy beszélsz mintha...Te nem lennél egy közülünk...-Mondtam.

Oda lépett elém és már alig volt köztünk...Tizenöt centi távolság...

-Nem is mondtam, hogy az vagyok...-Vont vállat.

-Hát akkor mi vagy?-Kérdeztem a szemébe nézve.

-Egy Norand.Ember, de...Nem ebben a világban élek...Egy sárkánylovas vagyok.-Mondta halkan.S állta a pillantásomat.

-És...Hova akarsz elvinni?-Kérdeztem.

-Az én világomba.-Mosolygott.

-Nos...Jelenleg más dolgom is van, mint egy elmebeteggel társalogni.-Léptem hátrébb.-Hagyj minket békén.Engem és Carol-t.Szia.-Ezzel felrohantam a lépcsőn és kirohantam a házból, vissza a suli parkolójába és onnan haza hajtottam...

1.Fejezet: Az Új Srác

-Hé, hello!-Jött oda hozzám Carol mosolyogva.-Már azt hittem nem is jösz ma suliba.-Dorgált meg.

-Jaj...Ne haragudj...Csak balhéztam apuval és...Kicsit csúsztam.De itt vagyok, nyugi.-Csüccsentem le mellé a székre.Még jó, hogy a biosz tanárunk mindig nyolc után jön be...

-Min veszekedtetek?-Kérdezte aggodalmasan a legjobb barátnőm.

-Jaj...Mindegy...Csak...-Hebegtem.Nagyon nem akartam ismét Carol-ra tenni az én terhemet...

-Mercedes.-Mondta.És igen...Tényleg apám nője miatt balhéztunk...

-Igen.-Bólintottam.-De...Mindegy...

Ekkor nyílt a terem ajtaja és egy srác jött be rajta.Méghogy srác...Egy rohadt helyes pasi!!!Fekete, kócos haja volt és eszméletlen, tengerkék szeme.Fekete bőrdzsekit, farmert, fekete pólót és fekete tornacsukát hordott...Olyan rosszfiús feeling-je volt...Pont az esetem.

Oda ment a leghátsó, ablak felőli padhoz és leült.Én és Carol az ajtó felőli padsornál ültünk, egy padsor volt közöttünk...De a srác a mi padunkra bámult...Rám.

-He...Láttad ezt a pasit?!-Súgta oda Carol.

-Hm?-Kaptam észbe.-Mit is mondtál?

-Ja...Szóval láttad.-Vigyorgott.-Most is téged bámul...És tök helyes...Csapj le rá!-Bökött oldalba nevetve.

Én is halkan kuncogni kezdtem.

-Hát olyannak ismersz te engem?!-Kérdeztem.-Tudod, hogy én nem vagyok az a kezdeményező fajta...-Ráztam meg a fejemet.

-Hát jó...Akkor majd én intézkedek.-Állt fel és elindult.

-Carol...-Szóltam utána, de Ő csak ment-ment és vészesen közel ért a fiú asztalához.Majd mikor oda ért csevegni kezdett vele...A srác mosolyogva hallgatta és néha rám nézett.Aztán vállat vont, egy papír darabra írt valamit, majd Carol-nak adta, aki ezután visszajött hozzám...

-Te hülye!-Morogtam oda neki.-Most tisztára ég a pofám!

Eközben Carol leült mellém és vigyorogva elém tolta a cetlit.

-Derek neked küldi.-Mondta önelégülten.

Rápllantottam a cetlire:

"0670/347-3486 -->Hívj fel, Derek!"

-Elviselhetetlen vagy!-Sóhajtottam, majd a farmer zsebembe csúsztattam a papírt.

-De ezért vagyok a legjobb barátnőd.-Vigyorgott.

Aztán bejött a tanár és elkezdődött az óra.

Egész órán csak Derek járt az eszemben...Amit a tanár néhányszor meg is jegyzett...Elég kínos volt, hogy mindig rám szólt...

Aztán végre kicsengettek...Én mentem ki utoljára Carol-lal...

Kimentünk az ajtón és Derek a falnak támaszkodva várt valakire...Szóval...Rám.

-Na...Majd találkozunk a kajánál...-Mondta Carol.Mivel nem volt több közös óránk ezért ma már nem is találkozunk...

-Öhm...Oké.-Bólintottam.

Majd Carol elment...

-Szóval...-Fordultam Derek felé.-Bocsi a reggeliért...Carol-ra néha rájön az...Öt perc...-Mondtam.

-Áh semmi baj...-Vont vállat.

-Hát igen...Csak az a baj, hogy ez már tizenhat és fél éve tart nála.-Sóhajtottam.

-Majd csak megszokom...-Nevetett.-Egyébként...Derek vagyok.Derek Dark.-Nyújtott kezet.

-Nicky...Nicole Parker.-Ráztam meg a kezét.

Szeme megakadt a gyűrűmön, amit anyutól kaptam.Egy ezüst gyűrű, vörös kővel...

-Szép gyűrű...-Nyelt nagyot.-Honnan van?

-Köszi...Az anyámtól kaptam, ő pedig az ő anyjától és ez...Így ment végig.-Vontam vállat.

-Aha...-Bólintott lassan.-Öhm...Mennem kéne...-Pillantott az órarendjére.-Matekra.

-Nekem is az lesz.-Mondtam.-Megyünk együtt?

-Persze.-Vágta rá, így ketten elindultunk.

-Ha gondolod...Ülhetsz mellém.Egyedül ülök.-Motyogtam.

-Oké, köszi.-Mosolygott rám, azzal a szédítő, térdremegtető mosolyával...Ahw...

A nap gyorsan telt.Legtöbbször Derek mellé ültem.És hál' Istennek csak négy óránk volt...Dejó!

Már a kajáldában ültem Carol-lal amikor bejött Riley és kiscsapata.A suli...Kemény fiúi és hát ilyen az én szerencsém...Riley a csajának tartott, belém volt zúgva...De szerintem csak egy éjszakás cucc lenne.Na de mindegy...Nem igazán érdekel.

-Hey...-Ült le mellém a "szépfiú".-Holnap este lesz egy buli...Eljössz Te is kicsim?-Karolta át a vállamat Riley.

-Egy:Nem vagyok a kicsid.Kettő:Inkább a halál, mint hogy veled elmennyek valahova.Három:Vedd le rólam a kezed és takarodj az asztalunktól.-Vettem elő egy báj-vigyort a végére.-Köszi.

-Jaj cicca...Ne csináld már...-Hajolt közelebb.-Riley...Nem mondom még egyszer.-Mondtam, majd erőteljes hangon rászóltam.-Takarodjatok innen!

-Na jó...Majd később...Sziasztok...-Állt fel a srác, majd a kiscsapattal elment.

-Adj valamit amit szét törhetek...-Fújtattam Carol felé fordulva.

-Hé...Minden oké?!-Ült le hozzánk Derek.

Közelségétől, attól, hogy itt ült mellettem, forróság öntött el, egy pillanat alatt lenyugodtam és a gyomromban pllangók kezdtek el repkedni...Elképesztő érzés volt...

-Fogjuk rá...-Sóhajtottam.

-Ki volt az a tahó?-Bökött fejével Riley-ék asztala felé.

-Carol...Légyszi...-Néztem a barátnőmre, aki vette a lapot.

-Ő volt Riley Jankins...Bele van zúgva Nicky-be, de úgy mint vak ló a szakadékba...Ő és a kscsapata a suli szépfiúi és ők a...Kemény harmadikosok...-Emelte égnek a tekintetét.-Ezek mellett a suli foci csapatának a...Vezére...Ő a suli...Sztárja.

-De emellett egy igazi bunkó, degesítő, sznob, nőcsábász és...-Kezdtem bele, de Carol leállított.

-Hé-hé...Nyugi!Még a végén valami...Nem ide illőt mondassz...-Vigyorgott.

-Oké...Jegeljük a témát.-Kortyoltam egyet az ásványvizemből.

És ekkor vettem észre, hogy Derek és Carol a gyűrűmet figyelik.

-Mi van?-Pillantottam rá, s az én szemem is elkerekedett, mint az övék...

A gyűrűm...

Bevezető

Időszámításunk Előtt, 643-ban élt egy mágus, a neve Minastroll volt.Minastroll volt a leghatalmasabb mágus a világon.Egyesek Sárkány Istennek hívták, mert értett a sárkányok nyelvén, s parancsolt nekik, mindössze a gyűrűje segítségével.Miután Minastroll hosszú, 101 esztendős élete véget érni látszott, magához hivatta három tanoncát.Daronoss-t, Bellonos-t és Arven-t.Minastroll legkedvesebb tanoncára, Arven-re bízta gyűrűjét.Ennek Bellonos örült, mivel Arven a kedvese volt, s ha még a mesterük nem is tudta...Arven már szíve alatt hordozta Bellonos gyermekét...Viszont Daronoss...Ő bosszút esküdött, s kijelentette: "E gyermek nem örökölheti a Sárkány Gyűrűt!Ha kell megölöm!Nem engedem piszkos kezekbe azt ami engem illet!De...A Tízezredik holdtöltekor, az első hónap, első napján...Születni fog egy újabb örökös.Csak Ő fog erőt kapni ahhoz, hogy a gyűrűt használhassa, s hogy legyőzzön engem...De csak egyetlen egy ilyen örökös lesz.Ő kap eséjt, s ha ezt elveszti...A világotok elbukik..."

Miután Daronoss-t kitagadták a tanoncok közül Ő elment az éjszakai sötétségbe.

Ezóta is úgy hívják az emberek, hogy "Daronoss, a sötétség ura".

A Sárkány Gyűrű, akkori tulajdonosával, Arven-nel és férjével, Bellonos-szal együtt elkerült Perodont Királyságából, a Földre.

S ott öröklődött a generációkkal, egészen máig...

Eközben Daronoss-nak lett egy fia, Derek.Egynap Daronoss megelégelte a sötétben való várakozást, s fiát elküldte a Földre, hogy hozza vissza a gyűrűt neki, s ölje meg az örököst, azaz a gyűrű tulajdonosát.

Csakhogy sem Daronoss, sem Derek nem tudta, hogy a gyűrű mostani tulajdonosa Derek Szikrája...Az örök szerelme...