3.Fejezet: Arven

Miután haza értem..."Boldogan" fedeztem fel, hogy Mercedes, apu szöszke bigéje még mindig...Vagy már megint itt van.Hurrá...

-Szia Maggie, szia apu...-Köszöntem a húgomnak és apunak.Mercedes-t direkt kihagytam...Most mit jópofizzak itt vele?!Tudja hogy utálom és kész...Ez van...

-Nicky!!!-Ugrott a nyakamba a nyolc éves húgom.

-Szia...-Öleltem meg.Nagyon jó kapcsolat volt közöttünk.Főleg miután anyu meghalt már majdnem négy éve...

-Befonod ma is a hajamat?-Kérdezte reménykedve.

-Be...Sőt ha most feljössz hozzám tíz perc múlva, neki is láthatunk.-Mondtam.-Csak még kajálok...Oké?

-Oké.-Vágta rá, majd vissza ment a nappaliba a tévé elé.Én meg kivettem a hűtőből egy kész kaját és bevágtam a mikróba.Pizza...Sonkás sajtos.Jó lesz ez!

Miután kész lett rátettem egy nagy tányérra és felmentem a szobámba.

Nekiláttam a kajának és néhány perc múlva hugi már kopogott is.

-Gyere be...-Szóltam ki, mire jókedvűen beszögdécselt, a fésűvel és a hajgumikkal.

-Na...Töröltem meg a kezemet.-Lássunk neki!-Ültem le az ágyra.Maggie meg elém.

Két oldalt fontam be neki, mert úgy kérte...Közben csacsogott valamiről, de nem nagyon figyeltem oda rá.Csak Derek járt a fejemben...

-Kész...-Mondtam.

-Köszi.-Mosolygott rám majd megnézte a tükörben magát és kiment...

A napok csak teltek...Eltelt két hét.Én meg egyre kíváncsibb lettem erre a históriára, de Derek-et azóta nem láttam a suliban, mióta csak úgy elrohantam tőle...

DEREK SZEMSZÖGE:

Amióta csak úgy itthagyott, nem voltam suliban.Új terv kellett.Nem voltam képes megölni, pedig lett volna rá alkalmam.De nem voltam rá képes.Mert, most már biztosan tudom...Ő a Szikrám.

Hiába mondta az én...Apám...Még ha utálom is Őt...Mármint az apámat...

De szót kellett volna fogadnom.De...Nem tudom bántani Nicky-t...Szeretem...Meg van!Elviszem az én világomba és aztán lassacskán beadagolom neki...

Eltelt két hét...És egyre jobban hiányzott...

Épp a szobámban ültem és bámultam kifele a kapura meg az útra, amikor egy szürke BMW hajtott a kapuhoz, ami kinyílt, a kocsi meg elindult a ház felé...

NICKY SZEMSZÖGE:

Aztán, mikor már megelégeltem a várakozást és a kíváncsiság már kifúrta az oldalamat, suli után beültem a kocsimba és elindultam Derek háza felé...

Néhány perc után elértem a hatalmas kapuig ami csak úgy kinyílt...Én meg behajtottam a házhoz vezető kavicsos úton...

Mikor oda értem kissé szorongva kiszálltam és elindultam a bejárat felé...Csengettem, aztán az ajtó kitárult és a komornyik jelent meg.

-Áh kisasszony!-Mosolygott.-Fáradjon beljebb!

-Köszönöm...-Mentem be.-Öhm...Derek itthon van?

-Igen, itthon vagyok.-Szólalt meg a lépcső tetejéről, mögüllem egy hang.

Megfordultam és Ő állt ott, Derek...

-Szia...-Motyogtam.

-Hello...-Köszönt vissza, majd elindult lefelé a lépcsőn.

-Joseph...Elmehetsz...-Intett a komornyiknak.

-Engedelmükkel...-Hajtott fejet majd elment...

-Szóval...Öhm...Sajnálom a múltkorit.-Hajtottam le a fejemet.-Nem kellett volna olyan hevesen reagálom...Bocsáss meg, ha megbántottalak.

-Ne mentegetőzz...-Mosolyodott el.-Semmi baj.-Legyintett.-Gyere...Megmutatom a...Szobámat.-Fogta meg a kezemet, majd felmentünk a lépcsőn és a bal szárny felé vettük az irányt.Megálltunk egy ajtó előtt.Derek kitárta és utat engedve maga előtt bementem.

-Ez szoba?!-Néztem körbe.-Inkább lakosztály...

-Hát...-Vont vállat.

-Derek...-Fordultam felé, immár komolyabban.

-Tudom mit akarsz.-Mosolygott.-A könyvet már felhoztam.-Bökött egy fehér íróasztal felé, amihez oda léptem és elvettem a könyvet.Leültünk a nappali kanapéjára, az ölembe vettem.Kinyitottam és lapozgatni kezdtem.

-Mondd csak...Kié volt ez a könyv?-Kérdeztem fel sem pillantva.

-A te ősödé.Arven-é...Az övé volt ez a gyűrű is.-Fogta meg a kezemet s a gyűrűre nézett.

-Arven...-Mosolyodtam el.-Szép neve volt...

-És Ő is gyönyörű volt.-Bólintott.-Itt egy kép róla...-Lapozott hármat.

-Tényleg szép volt...-Mosolyodtam el.

-Úgy tűnik...-Nyelt nagyot.-A szépsége is öröklődik...

És csak néztünk egymás szemébe...Csodás pillanat volt...

Aztán közeledni kezdett és végül...Eljött az amire vártam.

Ajkaink találkoztak és lágy csókban egyesültek...